Munkavégzés, munkaviszony - Tájékoztatás

Az ügyintézéshez személyes megjelenés szükséges 

A munkavégzés alapvető feltételeit, körülményeit illetve a munkaviszony kezdetének napját a munkaszerződésben rögzíteni kell.

Kulcsszavak: munkaszerződés, munka, állás, munkavállaló, munkáltató, foglalkoztató, szerződés, fizetés, bér, munkaviszony, foglalkozás,

Az ügyintézéshez személyes megjelenés szükséges 

A munkavégzés alapvető feltételeit, körülményeit illetve a munkaviszony kezdetének napját a munkaszerződésben rögzíteni kell.

Munkavállaló és munkáltató

Munkaviszony kezdete:

A munkaviszony kezdetének napját a munkaszerződésben kell meghatározni, ez a szerződés megkötésétől eltérő távolabbi dátum is lehet.

A szerződés megkötése és a munkaviszony kezdő dátuma között időszakában a felek nem tanúsíthatnak olyan magatartást, amely a munkaviszony létrejöttét meghiúsítaná.

Abban az időszakban, amíg a munkaviszony még nem jött létre, de a szerződéskötés már megtörtént, a felek bármelyike elállhat a munkaszerződéstől, de csak abban az esetben, ha a felek valamelyikének körülményeiben olyan lényeges változás következett be, amely a munkaviszony teljesítését lehetetlenné tenné, vagy aránytalan sérelemmel járna.

Amennyiben nem határoznak meg a felek konkrét dátumot a munkaviszony kezdetének vonatkozásában, úgy a munkaviszony kezdete a munkaszerződés megkötését követő nap.

A felek a munkaszerződés megkötése során, szabadon megállapodhatnak annak a kérdésében, hogy a munkaviszony határozott vagy határozatlan időre szóljon, amennyiben e kérdésben nem rendelkeznek főszabály szerint a létrejött munkaviszonyt a határozatlan idejűnek kell tekinteni.

A határozott idejű munkaviszony

A határozott idejű munkaviszony kezdő és végnapját, úgy kell meghatározni, hogy:

A határozott idejű munkaviszony tartama az öt évet nem haladhatja meg, ideértve a meghosszabbított és az előző határozott időre kötött munkaszerződés megszűnésétől számított hat hónapon belül létesített újabb határozott tartamú munkaviszony tartamát is.

Amennyiben a munkaviszony létesítéséhez hatósági engedély szükséges, a munkaviszony legfeljebb az engedélyben meghatározott tartamra létesíthető.

 Az engedély meghosszabbítása esetén az újabb határozott idejű munkaviszony tartama – a korábban létesített munkaviszony tartamával együtt – az öt évet meghaladhatja.

A határozott idejű munkaviszony meghosszabbítása vagy a határozott idejű munkaviszony megszűnését követő hat hónapon belüli ismételt létesítése csak munkáltatói jogos érdek fennállása esetén lehetséges. A megállapodás nem irányulhat a munkavállaló jogos érdekének csorbítására.                        

A munkavállaló és a munkáltató a munkaviszonyból vagy a Munkatörvénykövéből származó, a szakszervezet, az üzemi tanács az e törvényből vagy kollektív szerződésből, vagy üzemi megállapodásból származó igényét bíróság előtt érvényesítheti.

Közigazgatási és munkaügyi bíróságok

Munkaidő:

a munkavégzésre előírt idő kezdetétől annak befejezéséig tartó idő, valamint a munkavégzéshez kapcsolódó előkészítő és befejező tevékenység tartama, függetlenül attól, hogy a munkavállaló tényleges munkavégzéssel töltötte-e azt.

Napi munkaidő:

A teljes napi munkaidő napi nyolc óra (általános teljes napi munkaidő).

A teljes napi munkaidő – a felek megállapodása alapján – legfeljebb napi tizenkét órára emelhető, ha a munkavállaló

Munkaviszonyra vonatkozó szabály vagy a felek megállapodása az általános teljes napi munkaidőnél rövidebb teljes napi munkaidőt is megállapíthat.

A felek az adott munkakörre irányadó teljes napi munkaidőnél rövidebb napi munkaidőben is megállapodhatnak (részmunkaidő).

Munkanap:

a naptári nap vagy megszakítás nélküli huszonnégy óra, ha a munkarend alapján a beosztás szerinti napi munkaidő kezdete és befejezése nem azonos naptári napra is beosztható.

Hét:

a naptári hét vagy megszakítás nélküli százhatvannyolc óra, ha a munkarend alapján a beosztás szerinti napi munkaidő kezdete és befejezése nem azonos naptári napra is beosztható.

Munkaidő- beosztás:

A munkaidő-beosztás szabályait (munkarend) a munkáltató állapítja meg. A munkáltató a munkaidőt az egészséges és biztonságos munkavégzés követelményére, valamint a munka jellegére figyelemmel osztja be.

A munkaidő-beosztást legalább hét nappal korábban, legalább egy hétre írásban kell közölni. Ennek hiányában az utolsó munkaidő-beosztás az irányadó

Mit jelent a kötetlen munkarend?

A munkáltató a munkaidő beosztásának jogát – a munkavégzés önálló megszervezésére tekintettel – a munkavállaló számára írásban átengedheti.

A munkarend kötetlen jellegét nem érinti, ha a munkavállaló a munkaköri feladatok egy részét sajátos jellegüknél fogva meghatározott időpontban vagy időszakban teljesítheti.

A munkaidő munkaidőkeret hiányában úgy is beosztható, hogy a munkavállaló a napi munkaidő és az általános munkarend alapulvételével megállapított heti munkaidőt a munkáltató által meghatározott hosszabb, az érintett héttel kezdődő időtartam (elszámolási időszak) alatt teljesítse.

Mit tekintünk általános munkarendnek?

Általános munkarend: a munkáltató a munkaidőt heti öt napra, hétfőtől péntekig osztja be.

A munkaidő munkaidőkeret vagy elszámolási időszak alkalmazása esetén egyenlőtlenül osztható be.

A munkáltató a munkaidő-beosztást legalább egy hétre, a beosztás szerinti napi munkaidő kezdetét megelőzően legalább százhatvannyolc órával korábban írásban közli. Közlés hiányában az utolsó munkaidő-beosztás az irányadó.

A munkáltató a közölt munkaidő-beosztást, ha gazdálkodásában vagy működésében előre nem látható körülmény merül fel, a beosztás szerinti napi munkaidő kezdetét megelőzően legalább kilencvenhat órával korábban módosíthatja. A munkáltató a közölt munkaidő-beosztást a munkavállaló írásbeli kérésére is módosíthatja.

Mikor módosítható a munkaidő-beosztás?

A munkáltató az adott napra vonatkozó munkaidő-beosztást, ha gazdálkodásában vagy működésében előre nem látható körülmény merül fel, legalább négy nappal korábban módosíthatja.

A munkavállaló beosztás szerinti napi munkaideje – a részmunkaidőt kivéve – négy óránál rövidebb nem lehet.

Mit jelent a munkaidő keret?

A munkáltató a munkavállaló által teljesítendő munkaidőt munkaidő-keretben is meghatározhatja.

A munkaidő-keretben teljesítendő munkaidőt a munkaidőkeret tartama, a napi munkaidő és az általános munkarend alapul vételével kell megállapítani. Ennek során az általános munkarend szerinti munkanapra eső munkaszüneti napot figyelmen kívül kell hagyni.

 A munkaidőkeret kezdő és befejező időpontját írásban meg kell határozni és közzé kell tenni. A munkaidőkeret tartama legfeljebb négy hónap vagy tizenhat hét.

A munkaidőkeret tartama legfeljebb hat hónap vagy huszonhat hét

A munkaidőkeret tartama, ha ezt objektív vagy műszaki vagy munkaszervezéssel kapcsolatos okok indokolják, kollektív szerződés rendelkezése szerint legfeljebb harminchat hónap.

Rendkívüli munkavégzés:

A munkavállalót a meghatározott munkaidején túl főszabály szerint munkavégzés nem terheli, de meghatározott körülmények bekövetkezése esetén előfordulhat, hogy az általános munkaidőn túl szükséges munkát végezni, ilyen esetben rendkívüli munkaidőnek tekintjük

A rendkívüli munkaidőt a munkavállaló kérése esetén írásban kell elrendelni.

Annak érdekében baleset, elemi csapás, súlyos kár, az egészséget vagy a környezetet fenyegető közvetlen és súlyos veszély megelőzése, elhárítása esetén nem korlátozott a rendkívüli munkaidő elrendelése.

Naptári évenként kétszázötven óra rendkívüli munkaidő rendelhető el.

A munkavállaló és a munkáltató írásbeli megállapodása alapján – az (1) bekezdésben foglaltat meghaladóan – naptári évenként legfeljebb százötven óra rendkívüli munkaidő rendelhető el (önként vállalt túlmunka). A munkavállaló a megállapodást a naptári év végére mondhatja fel.

(3) Az (1)–(2) bekezdésben foglaltakat arányosan kell alkalmazni, ha

a) a munkaviszony évközben kezdődött,

b) határozott időre vagy

c) részmunkaidőre jött létre.

Mikor kötelezhető a munkavállaló rendelkezésre állásra napi munkaidején kívül?

Négy órát meghaladó tartamú rendelkezésre állás

A munkavállaló a rendelkezésre állás tartama alatt köteles munkára képes állapotát megőrizni és a munkáltató utasítása szerint munkát végezni.

A munkáltató a munkavállaló számára meghatározhatja a rendelkezésre állás helyét (ügyelet), egyébként a tartózkodási helyét a munkavállaló határozza meg oly módon, hogy a munkáltató utasítása esetén haladéktalanul rendelkezésre álljon (készenlét).

Az ügyelet tartama nem haladhatja meg a huszonnégy órát, amelybe az ügyelet megkezdésének napjára beosztott rendes vagy elrendelt rendkívüli munkaidő tartamát be kell számítani.

A készenlét havi tartama a százhatvannyolc órát nem haladhatja meg, amelyet munkaidőkeret alkalmazása esetén átlagban kell figyelembe venni.

A munkavállaló számára készenlét a heti pihenőnap (heti pihenőidő) tartamára havonta legfeljebb négy alkalommal rendelhető el.

Mely esetekben nem rendelhető el rendkívüli munkavégzés?

Munkaközi szünet

A napi munkavégzés során a munkavállalót pihenőidő illeti meg. A munkavállaló részére, ha a beosztás szerinti napi munkaideje vagy a rendkívüli munkaideje a hat órát meghaladja, húsz perc, a kilenc órát meghaladja, további huszonöt perc munkaközi szünetet kell biztosítani. A kilenc órát meghaladó munkavégzés esetén tehát 45 perc munkaközi szünet jár.

Ettől eltérően a fiatal munkavállaló számára négy és fél órát meghaladó beosztás szerinti napi munkaidő esetén, legalább harminc perc, hat órát meghaladó beosztás szerinti napi munkaidő esetén, legalább negyvenöt perc munkaközi szünetet kell kiadni. 

A felek megállapodása vagy kollektív szerződés a munkavállalók számára legfeljebb hatvan perc munkaközi szünetet biztosíthat, de annak további feltételeit, szabályait szabadon állapíthatja meg.

A munkaközi szünetet a munkavégzés megszakításával kell kiadni. A munkaközi szünetet úgy kell kiadni, hogy a munkavállaló ez idő alatt a munkavégzését megszakíthassa, munkahelyét elhagyhassa.

A munkaközi szünetet legalább három, legfeljebb hat óra munkavégzést követően kell kiadni. A munkaközi szünetet a munkáltató jogosult több részletben is kiadni. Ebben az esetben a kiadott részletnek legalább húsz perc tartamúnak kell lennie. 

A munkaközi szünet tartama nem része a munkaidőnek, kollektív szerződésben azonban elő lehet írni a munkaidőként történő biztosítását, továbbá ezt a munkáltató akár egyoldalú elhatározással is biztosíthatja.

Napi pihenőidő

A napi pihenőidő a munkavállaló két munkanap közti regenerálódását, pihenését szolgálja. A munkavállaló részére a napi munkájának befejezése és a következő napi munkakezdés között legalább tizenegy óra egybefüggő pihenőidőt (napi pihenőidő) kell biztosítani.

Ettől eltérően legalább nyolc óra napi pihenőidőt kell biztosítani

A napi pihenőidő, ha az a nyári időszámítás kezdetének időpontjára esik, legalább tíz óra, az osztott munkaidőben, a megszakítás nélküli, a több műszakos, és az idényjellegű tevékenység keretében foglalkoztatott munkavállaló esetében legalább hét óra. A munkavállalót a készenlétet követően, ha munkát nem végzett, nem illeti meg pihenőidő.  §

A fiatal munkavállaló számára legalább tizenkét óra tartamú napi pihenőidőt kell biztosítani. 

A napi pihenőidő tartama alatt munkavégzésre, rendkívüli munkavégzésre nem kerülhet sor. A munkahelyre utazás és az onnan hazautazás időtartama a pihenőidőt nem szakítja meg, abba beszámít.

Heti pihenőnap

Hetenként két pihenőnapot (heti pihenőnap) kell beosztani. A heti pihenőnapok egyenlőtlenül is beoszthatók.

Egyenlőtlen munkaidő-beosztás esetén hat egybefüggő munkanapot követően legalább egy heti pihenőnapot be kell osztani.

Egyenlőtlen munkaidő-beosztás esetén

a) a megszakítás nélküli,

b) a több műszakos,

c) az idényjellegű tevékenység

keretében foglalkoztatott munkavállaló számára havonta legalább egy heti pihenőnapot be kell osztani.

Havonta legalább egy heti vasárnapra kell beosztani.

Munkavégzés elrendelése vasárnap, illetve munkaszüneti napon

Vasárnapra rendes munkaidő

A munkáltató vagy a munkakör akkor minősül vasárnap is rendeltetése folytán működőnek, ha a tevékenység igénybevételére e naphoz közvetlenül kapcsolódó, helyben kialakult vagy általánosan elfogadott társadalmi szokásból eredő igény alapján, vagy baleset, elemi csapás, súlyos kár, továbbá az egészséget vagy a környezetet fenyegető veszély megelőzése vagy elhárítása, továbbá a vagyonvédelem érdekében kerül sor. 

Melyek a munkaszüneti napok?

Munkaszüneti nap: január 1., március 15., nagypéntek, húsvéthétfő, május 1., pünkösdhétfő, augusztus 20., október 23., november 1. és december 25-26.  §

Munkaszüneti napra rendes munkaidő

A munkáltató vagy a munkakör akkor minősül a munkaszüneti napon is rendeltetése folytán működőnek, ha a tevékenység igénybevételére a munkaszüneti naphoz közvetlenül kapcsolódó, helyben kialakult vagy általánosan elfogadott társadalmi szokásból eredő igény alapján, vagy baleset, elemi csapás, súlyos kár, továbbá az egészséget vagy a környezetet fenyegető veszély megelőzése vagy elhárítása, továbbá a vagyonvédelem érdekében kerül sor. 

Vasárnap rendes munkaidőben történő munkavégzésre kötelezett,

Munkaszüneti napon rendes munkaidőben történő munkavégzésre kötelezett munkavállalót száz százalék bérpótlék illeti meg. Ötven százalék bérpótlék jár a húsvét- vagy a pünkösdvasárnap, vagy a vasárnapra eső munkaszüneti napon történő munkavégzés esetén.

Mikor mentesül a munkavállaló a munkavégzés alól és rendelkezésre állás alól?

A munkavállaló az együttműködési kötelezettsége okán köteles a munkáltatója számára jelezni, hogy a munkáját valamely fenti okból kifolyólag nem tudja ellátni.

2012. évi I. törvény a munka törvénykönyvéről

2017. évi I. törvény  A közigazgatási perrendtartásról

2013. évi V. törvény a Polgári Törvénykönyvről

Munkavállaló: az a természetes személy, aki munkaszerződés alapján munkát végez.  

Munkáltató: az a jogképes személy, aki munkaszerződés alapján munkavállalót foglalkoztat.

Munkaviszony: a munkavállaló és a munkáltató között jön létre munkaszerződés kötésével, amit írásba kell foglalni. A munkaszerződésnek tartalmaznia kell a felek megállapodása alapján a munkabért és a munkavállaló munkakörét.

Munkaidő: a munkavégzésre előírt idő kezdetétől annak befejezéséig tartó idő, valamint a munkavégzéshez kapcsolódó előkészítő és befejező tevékenység tartama.

Előkészítő vagy befejező tevékenység: minden olyan feladat ellátása, amelyet a munkavállaló munkaköréhez kapcsolódóan, szokás szerint és rendszeresen, külön utasítás nélkül köteles elvégezni.

Array

NISZ ZRT.